KÉPEK A GYÖNGYFŰZŐTÁBOR ESEMÉNYEIRŐL
2009



A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület

ORSZÁGOS GYÖNGYFŰZŐ TÁBORA 2009 SZÁLKA




Ágoston Kata

Ágoston Kata

 

Bereczki Saci

 

Bokodiné Éva

 

Deél Vilma

 

Dr. Magyar Erzsébet

 

Gulyásné Zsuzsi

 

Gyürki Zsuzsanna

 

Kallóné Erzsi

 

Kolozsváriné Marika

 

Kósa Éva

 

Kovács Anna Tücsi

 

Láda Ildikó

 

 
 
 
 
 

Magyar Gabriella

 

 
 
 
 

Maucha Katalin

 

 
 
 

Nyíriné Panka

 

 
 
 

Sepsi Heni

 

 
 
 

Szeghalmyné Mariann

 

 
 
 

Tolnai Gyuri

 

 
 
 

Tribuleczné Márti

 

 
 

Valkó Andi

 

Wachterné Zsani

 

 
 
 
 
 

Decsi-Kiss Marcsi

 

 

Csoportkép a terített asztalnál

 

Christina Nővérrel

 

Bérczes Csilla előadása

 

Szalay József előadása

 

Karikázó a Csillagrózsával

 

 

Viseletbemutató

 

 
   
 


A sárközi gyöngyékszerek elkészítésének mikéntjét csak a szálkai táborban lehet megtanulni. Sehol máshol nem oktatják, könyv sem jelent meg még róluk. A táborvezető, Decsi Kiss Jánosné összeállított egy kisebb füzetet az alapvető rajzokkal, de úgy gondolja, hogy még sok kutatás és kiegészítés szükséges ahhoz, hogy viszonylag teljessé váljon az anyag. A nyaksitól a gyöngyövig 13 alapékszer számos változata létezett a Sárközben.

A szálkai gyöngyfűző tábor kilenc éve fogadja e kismesterség művelőit. Most 26-an érkeztek az ország minden tájáról; szombatig maradnak. Felkészültségük különböző. Van, aki most jött először, van, aki minden alkalommal itt volt. A sárközi mellett erdélyi motívumokkal is foglalkoznak, két oktató Gulyásné Szabó Zsuzsanna és Maucha Katalin szakmai irányítása mellett. W.G.

Képek itt.

 
     
   
 


Sárközi gyöngyékszereket készítettek az elmúlt héten a szálkai táborban. A huszonhat gyöngyfűző között egy férfi is volt: Tolnai György rokkantnyugdíját egészíti ki a gyöngyékszerekkel keresett pénzzel.

A népművészetnek is vannak dialektusai. Szalay József a kalotaszegit, a matyóföldit és a csángót említi, majd hozzáteszi, hogy a sárközi mindezek summázata. A művész-tanár a szálkai gyöngyfűző tábor egyik előadója volt.

A tábort 2001 óta minden nyáron megszervezi Decsi Kiss Jánosné, a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület titkára. Most 26 gyöngyfűző érkezett Szálkára, az ország különböző tájairól. Népi ékszereket alkottak az elmúlt héten, két oktató, Gulyásné Szabó Zsuzsanna és Maucha Katalin szakmai irányítása mellett. Előadások is segítették őket a népi kultúra, a viseletek, viselet-kiegészítők, a motívumkincs, a jelképrendszer megismerésében.

Szalay József a gyöngy útját ismertette az őskortól napjainkig. A gyöngyékszer hajdanán a rituálé kelléke volt, aztán a szépség és a rang jelképévé vált. Szinte az emberiség történetével egyidős az ékszerkultúra. A gyöngysorok már ott vannak a pattintott kőszerszámok mellett a több ezer éves sírokban. Állati fogakat, gyöngyöket, korallokat, bogyókat fűztek fel állatszőrre - például lófarokból tépett hosszú szálra -, inszalagra vagy vékony bőrcsíkra. Később megjelentek az üveggyöngyök, melyek a felfedezések korában fizetőeszközül is szolgáltak. Egy marék üveggyöngyért egy lányt is lehetett vásárolni a természeti népeknél. A gyöngy távoli tájakra eljutott.

Szalay József ismeretei szerint Kalotaszegen csehországi, a Sárközben flamand alapanyag is került elő. Kiemeli, hogy a Sárközben nagyon erőteljes a hagyománytisztelet. Az itteni népi ékszereket, díszítményeket az összeszedettség jellemzi. Az üveggyöngyök mellé újabban néhány fémgyöngy vagy féldrágakő is kerülhet az ékszerekbe, de a hagyományoktól elrugaszkodni, egyénieskedni nem szabad. Nem megengedett a műanyag gyöngyök használata - legfeljebb gyermekeknél. A műanyagnak nincs súlya, tartása, nemes fénye, és irritációt okozhat. Érintkezik a bőrrel - lakodalmas tánc során az izzadt bőrrel -, s az kipattogzik. A művész-tanár a hagyományos technika mesterfokon való elsajátítását javallotta a Szálkán táborozóknak. Hangsúlyozta, hogy ez nem rabszolga módon való másolást jelent, hanem olyan hagyományőrző alkotást, melynek végeredményeként minden darab egyedi lehet.

Megfordult már a táborban előadóként Andrásfalvy Bertalan is. A néprajzkutató professzor arról beszélt, hogy az alkotás közösséget kovácsol, nemzetet épít, és ahol nincs örömteli, versenymentes együtt-alkotás, ott széthullik az ország. Tőle származik az a definíció is, amelyet a hagyománytisztelő kézművesek gyakran emlegetnek Szálkán. Eszerint a gyöngyékszer-készítés nem más, mint szigorú szabályok szerinti szabad alkotás.

A szabad gyöngyfűzők táborába nemcsak hölgyek járnak. Tavaly és az idén is csiszolta itt a tudását a kocsolai Tolnai György. Nem untatja ez az aprólékos munka, nem tartja időrablónak. Húsz évig néptáncolt, s a viseletekkel való ismerkedés során jutott el az ékszerkészítésig. Nőtlen, 43 éves rokkant nyugdíjas. Azt mondja: kereset-kiegészítésnek se rossz a gyöngyékszer, bár ő nem egy kereskedő alkat, s nincs is megfizetve a ráfordított rengeteg munka. Az alapanyag viszonylag olcsó, ám egy mívesebb nyakék 3-4 napi koncentrálást igényel. Készít gyöngyállatkákat és virágokat is, persze nem kereskedelmi mennyiségben. Csak a maga örömére.

A táborvezető, Decsi Kiss Jánosné is ezt hangsúlyozza. Nem az a cél, hogy a táborozók elsajátítsák a nagyüzemi ékszergyártást, hanem, hogy tudják, mit, miért csinálnak, milyen színeket alkalmazhatnak, mennyiben térhetnek el a mintarajztól, melyek a sárközi viselet-kiegészítők főbb jellegzetességei. S ha a fejben rendezett az ismeretanyag, akkor jöhet a kéz, s nyaksivá, övvé rendezheti a gyöngyszemeket.